 |
| Cannes |
Ébredés
a kocsiülésen… mindent visz. Ha jól utánaszámolok, a megelőző nap reggelétől
számítva nettó kb. 22 órányi barátságban voltunk. Az autósülés és én. Némi –
benzinkutas – felfrissülés és kávé után (jé beszélnek angolul, egy korábbi
utazás alkalmával nem ezt tapasztaltam) eljött a régóta várt pillanat és
nyakunkba vettük Provence-t… „álmodtam egy világot magamnak, itt állok a
kapui előtt….”
Irány
Cannes. Ugyan e város számomra inkább a fényűzést, mintsem az általam elképzelt
Provence-t képviseli, nem volt kérdés, hogy "benézünk". Kb. 50 km-t
autóztunk, szakaszokban kell fizetni a pályahasználatért a kapuknál, 3
lehetőség közül választva, gyorsan megy (naná kora reggel volt), egy jó nagy
kosárba lehet bedobni a fémpénzt, de van segítő másik pultnál, ahol Neki lehet
fizetni, illetve a bérleteseknek külön gate, aztán sorompó fel és huss
(Cannes-ig 3 szakasz: 3,3 / 2,8 / 1,5 Eur). A városba érve a pálmafás partisétány közelében találtunk parkolóhelyet (volt, jelzem még mindenki alszik, puha ágyban), mindig kell fizetni. Sétáltunk, magunkba szívtuk a tenger illatát, és a yacht kikötőt sem hagytuk ki. Hááát. A kereskedés kirakatában megtekinthető fényképes kínálat némely árcéduláján szemrebbenés nélkül kiírt összeg potom 5.500.000,-Usd.
 |
| Cannes |
Ismerős? Még alszik a város. A
Nap már fenn, reggeli lapos sugarakkal. Az utcán már szállítják a szemetet, a
zöldséges furgon megáll a parti sétány melletti büfé előtt, takarítják a járdát
és az utcát, néhány kutyasétáltató és futó. Meg mi. Egy pillanatkép. Csend.
Mielőtt beindul az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése