Ébredező Cannes

Cannes

Ébredés a kocsiülésen… mindent visz. Ha jól utánaszámolok, a megelőző nap reggelétől számítva nettó kb. 22 órányi barátságban voltunk. Az autósülés és én. Némi – benzinkutas – felfrissülés és kávé után (jé beszélnek angolul, egy korábbi utazás alkalmával nem ezt tapasztaltam) eljött a régóta várt pillanat és nyakunkba vettük Provence-t… „álmodtam egy világot magamnak, itt állok a kapui előtt….”  

Irány Cannes. Ugyan e város számomra inkább a fényűzést, mintsem az általam elképzelt Provence-t képviseli, nem volt kérdés, hogy "benézünk". Kb. 50 km-t autóztunk, szakaszokban kell fizetni a pályahasználatért a kapuknál, 3 lehetőség közül választva, gyorsan megy (naná kora reggel volt), egy jó nagy kosárba lehet bedobni a fémpénzt, de van segítő másik pultnál, ahol Neki lehet fizetni, illetve a bérleteseknek külön gate, aztán sorompó fel és huss (Cannes-ig 3 szakasz: 3,3 / 2,8 / 1,5 Eur). A városba érve a pálmafás partisétány közelében találtunk parkolóhelyet (volt, jelzem még mindenki alszik, puha ágyban), mindig kell fizetni. Sétáltunk, magunkba szívtuk a tenger illatát, és a yacht kikötőt sem hagytuk ki. Hááát. A kereskedés kirakatában megtekinthető fényképes kínálat némely árcéduláján szemrebbenés nélkül kiírt összeg potom 5.500.000,-Usd.

Cannes

Ismerős? Még alszik a város. A Nap már fenn, reggeli lapos sugarakkal. Az utcán már szállítják a szemetet, a zöldséges furgon megáll a parti sétány melletti büfé előtt, takarítják a járdát és az utcát, néhány kutyasétáltató és futó. Meg mi. Egy pillanatkép. Csend. Mielőtt beindul az élet. 

Petite Provence Pénteken - 2. nap

Ébredés az Esso kútnál, majd továbbutazás Cannes, Grasse, Grand Canyon du Verdon,

La Palud-sur-Verdon, Lac de Ste Croix tó érintésével Robionig. 

Grasse

Első éjszaka

Amely az autóban telt :o)))). Hát eddig jutottunk, Ő hős, ennyit vezetni egy nap fárasztó lehetett. Cannes helyett a határ utáni első Esso benzinkút lett az aznapi végállomás. Nem foglaltam szállást  előzetesen erre az éjszakára, mert nem tudtam, meddig jutunk el, s majd a helyszínen keresünk valamit vagy a kocsiban alszunk felkiáltással nem is foglalkoztunk a témával. A helyzettől egyikünk sem riadt vissza, én az első ülésen, Ő hátul. Mellettünk néhány lakóautó. Kalandos volt, visszahozta a fiatalkori élményeket. Csak bevállalósoknak ajánlom.

Sanremo

Garda utáni hosszabb pihenőnket Sanremo-ban töltöttük. Még éppen elcsíptünk egy kis olasz hangulatot kb. 20 km-re a francia határtól. Kis városnak tűnik, de nem az. (utólag itthon néztem utána, hogy több, mint 50000 fő él ott). Igazi nyüzsgés, az utcák gyalogossal, motorossal, autóval, buszokkal tele. Nem túl széles lehetőségekkel a közlekedésre, kacskaringós utcák, körforgalmak, parányi parkolóhelyek, megy a küzdés értük, s oda aztán olyan pontosan befocizzák az autót, hogy csak néz az ember. Mi is tettünk néhány kört, mire találtunk lehetőséget, de legalább road movie-ztunk, elmentünk a híres Casino mellett is, amely nélkül én tudok élni, de legalább a tudat, hogy na ezt is láttam. Sok étterem, beülős helyek a part közelében illetve környékén lévő utcákban. Hát itt aztán jelen van a luxus is, smink csak rajtam nem volt :o))). A parttól távolodva vissza a hegyoldalra és az autópályára vezető úton igazi kacskaringós, tengerparti városi hangulat, gyönyörű házak, rezidenciák, ápolt kertek. Nekem esélytelen lenne mégcsak az első kanyarig is el-, pontosabban felvezetni. Gyönyörű. Ekkorra már besötétedett, szép a fényekben úszó város  Sajnos nem készült jó fotó.

Garda ebéd

A hosszú út (nagyjából térben és időben) közepén a Garda tónál megálltunk egy hosszabb pihenőre. Peschiera del Garda-nál, a tó déli csücskénél kanyarodtunk le az autópályáról, egész felüdülés volt egy kicsit elvegyülni a helyiek és turisták között, sétálni a tó közelében. Alighogy beértünk  a településre találtunk egy kis parkolót, ahol az Ausztriában is gyakori max. 2 órát lehet parkolni ingyen megoldással hagytuk az autót.  (a műszerfalra egy cetlit helyeztünk, megjelölve az érkezés időpontját) 
Itt torkollik a Mincio-folyó a tóba, emiatt nagyon hangulatos az egész kis település, szinte bármerre nézünk vizet látunk, a folyó és a tó partján pedig éttermek, kávézók. Ki is néztem egy nagyon szimpit, a lelkesedésem aztán alábbhagyott, jól elküldtek azzal a felkiáltással, hogy már nincs ebéd. Tudnak élni ezek az olaszok, hiába ebédidő, van az a pont, amikor már nem fogadnak új vendéget, feltehetően rohannak haza kipihenni az egész délelőtti fáradalmat. Hát beültünk egy másikba, amely ugyan egy forgalmasabb út mellett volt (a kilátás az alábbi fotón), de legalább fogadott bennünket, nézegettük a cool autókat és motorokat, (erről Ő tudna jobban nyilatkozni), a kiszolgáló lány meg nagyon kedvesen, mosolygósan hozta az ételeket. Ezek az olasz csajok annyira érzik, hogyan  kell nőnek lenni, viselni tudják a legegyszerűbb ruhát is, szép smink, vállra omló fényes haj. Én meg sötét árkokkal a szemem alatt, 7 órányi ülés formával a hátamon nem voltam sem üde, sem friss. 
Van sok fagyizó is, a jó nagy adag, lapáttal kenős fajtából, temérdek ízben. Az árak nyaralóhelynek megfelelően magasak, főleg a magas árfolyam miatt.... És ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttük, nem váltjuk át a költéseinket forintra. Teljesen felesleges.

Peschiera del Garda

Garda megér egy misét, ez tényleg csak egy kis kóstoló volt, egyszer talán visszatérünk.

On the road

Provence-be eljutni lehet egyénileg pl. Nizzába repülő+autó bérlés igénybevételével, csoportos buszos utazással, csupán autóval. Mi autós utazást választottunk. Ez még éppen az a távolság, ami beleférhet autóval. Kimenni a repülőtérre 2 órával az indulás előtt, check in, majd a repülőút, check out, megérkezik-e a csomag, irány a rent a car…. sorbanállás. Nem volt kedvünk mindehhez, így sokkal inkább a saját igényeinkhez igazíthattuk a nyaralást, és mindent összehasonlítva nincs nagy különbség. Normális körülmények között, akkor választja az otthonról autós utazást az ember, ha az út során is meg-megáll, elbarangol a szlovén, olasz tájakra, kis falvakba, meg akkor is, ha lát valami izgalmas dolgot az ócskapiacon, s azt haza tudja hozni, különösen jó, ha céges az autó, céges benzinvásárlási lehetőséggel. Hát mi nem vacakoltunk holmi kényelemmel, amit a repülés nyújthat, nem volt céges kártyánk sem, csak saját autónk, saját kerettel. Nem mindenki élhet szabályosan… és nekivágtunk. Azért lehet, hogy a nemzetközi jogosítványt érdemes lett volna megkötni.

A Costa del Sol-ra nem biztos, hogy elindulnék. 

Petite Provence Pénteken - 1. nap

Elindultunk, hajnalban, még sötét volt. Kirobbantunk az otthonunkból. Azt terveztük, hogy eljutunk a francia határig, s valahol ott megalszunk. Mivel közel 1300 km állt előttünk lehetetlennek tűnt az első utcasaroknál, hogy valaha is megérkezünk. Zavaros volt a megelőző hét, nap, nem aludtunk túl sokat. Mégis minden eltörpült. Úton voltunk….

Utastársunk, akire ott is, azóta is szeretettel gondolunk, egy navi, s bár nem is igazán ezen a napon, hiszen mondhatni ráálltunk az autópályára, s egyértelműen suhantunk, mégis jó volt rá hagyatkozni számos esetben. Az első megállónál, az ilyen típusú utazások szokásos benzinkút pihenőjénél vettünk egy nagy autós Európa térképet is (na ez volt az első, amit otthon felejtettünk), én jobb szeretem úgy egészében látni a dolgokat. Hasznos volt, spirálos megoldással.

Indulásunk napjának útvonala: Biatorbágy – Maribor – Ljubjana – Trieszt – Velence – Verona – Brescia – Piacenza – Genova – San Remo – Cannes (végül Cannes-ig nem, de az első francia Esso kútig eljutottunk :o)))

Térkép a blog alsó részén.

A beszámoló

A következő hetekben személyes hangvétellel, többnyire női szemmel összefoglalom magunknak, s ötletként másoknak kiindulási alapként mindazt, amit azon 1 hét alatt láttunk, tapasztaltunk, éreztünk. Petitet Provence Pénteken postokkal 1-1 nap útvonalát lehet megismerni, majd két péntek közötti napokon egyéb érdekes információkat jegyzek be a blogba. Így ez egy hetekig tartó utazás lesz. Remélem Velünk tartasz, mi szívesen osztjuk meg az élményeinket.

Fotó. 

Már csak 1 nap...

Eredetileg péntek koradélutáni indulást terveztünk, de egyik kedves barátunk szülinapi bulija erre a napra került, s mivel nem szerettük volna kihagyni, kitaláltuk, hogy elindulunk majd éjjel. Aztán persze őrültség lett volna, áttettük hajnalra.

A csomagolás nagyjából 10 percig tartott. A férjemnek. Én a felét éjjel, a másik felét hajnalban végeztem, aztán kapkodás. Utolsó pillanatban terveztem kinyomtatni a menetrendünket, a tintapatron kifogyott, hát bénaságból jelest kaptam. A legfontosabb mégis az volt, hogy ne maradjon otthon a fényképező meg a töltője. Nagyon szeretek fotózni, s az úticél ígéretes témaként lebegett a szemeim előtt.

Egyébként én tényleg izgultam 1 nappal az indulás előtt. Hogy a gyerekek jól kezeljék a távollétünket, hogy az előttünk álló első adag, kb. 1200 km alatt ne történjen semmi, rendben legyenek a szállások …

A gyerekeket átvittük szüleimhez, tovább mentünk a szülinapi bulira, onnan haza, így röpke bemelegítést tettünk a Biatorbágy- Csepel – Monor – Biatorbágy útvonalon a másnapi nagy utazásra magunk s az autó számára.

Már csak 2 nap...

Az utolsó hét a szokásos teendők mellett azzal telt, hogy igyekeztem „mindenre” gondolni. Felkészíteni a gyerekeket, a nagyszülőket beavattuk az ovis-isis elfoglaltságok rejtelmeibe, egy jó kis végtelennek tűnő excell táblázatba került minden. (ki, hol, mikor, merre, mit vigyen, az összes érintett elérhetősége, váratlan helyzetek…. hát, ahogy mondani szoktam, nemcsak B terv volt, elmentünk K-ig :o)))).

Ekkorra jelzett vissza néhány szállás, volt némi változás, mert bár összeállt az elképzelés korábban, ráadásul egykori hivatásomról is van szó (a suszternek a cipője elmélet alapján) majdnem az utolsó pillanatban kezdtem el foglalni a bed&breakfast lehetőségeket. S ugyan ezt akkor még, az íróasztal mellett ülve nem tudtam, de ez esetben is mellénk állt a szerencse, sokkal jobb volt, hogy a fully booked miatt egy másik településről kaptunk pozitív visszaigazolást.

Készítettem biztosítást, enélkül nem ajánlatos elindulni, váltottunk euro-t (hát a 1,5 évvel korábbi árfolyam az egekbe szaladt), kezdődött az a jó érzéssel és izgalommal vegyes nyaralás-utazás előtti lebegő állapot…

Még 3 nap...

Utazásunk megtervezésekor az úticél után elsődleges szempont volt annak figyelembevétele, hogy 7-8 nappal kellett gazdálkodnunk. Kisgyermekes család vagyunk, gyerekek nélkül ilyen „hosszú” időre még nem voltunk távol. A szüleinkhez fordultunk, akik örömmel elvállalták időben megosztva a 3 gyerek felügyeletét. S bár kezdetben nyári utazásban gondolkodtunk, végül az ősz mellett tettük le a voksunk. Mert hát 3 gyerek a vakáció alatt egész napra sok tud lenni, míg októberre már olajozottan működött az óvodai-iskolai menetrend. Ez az őszi időpont több szempontból is szerencsés döntés volt, de erről majd később. Tehát volt már úticél meg egy bő hét. Elkezdtem hát összeállítani a programot. Amit tudtam, hogy a számomra vonzó látnivalók mellett meg kell fűszereznem olyan érdekességekkel is, ami férjemnek is izgalmas lehet. Azzal is számolhattam, hogy könnyedén veszi a kéréseket, így nem jelent gondot, ha annak érdekében, hogy minél több mindent láthassunk feszesebb lesz a tempó. Őszintén szólva nem ismerte a konkrétumokat, így azt sem, hogy ötvöztem azon programokat, amelyek közül egyiket vagy másikat, avagy harmadikat járják végig mások.  Na de nem egy kalap alatt…

Még 4 nap...

1,5 évvel ezelőtt a férjem felvetette, hogy az idei kerek szülinapot eltölthetnénk kettesben valahol külföldön. A grandiózus ajándék helyszínének megválasztását rám bízta. Én meg abból kiindulva, hogy még sosem jártunk az USA-ban, rögtön rávágtam, hogy irány az Újvilág. Abból is leginkább a természeti látnivalók érdekelnek. Limitált igényszintnek tűnik, hogy éppen az USA, de egykori munkánk lehetőséget teremtett arra, hogy számos szép helyre eljussunk, illetve együtt is felfedeztünk várost, falut, természetet, határon belül és kívül.

Majd ahogy teltek a hónapok, egyértelművé vált, hogy nem fog összejönni. Nem az utazás, hanem USA. Annyira nem bántam, egyszerűen végiggondoltam, hogy akkor érné meg a repülés, az ottlét, ha hosszabb időre el tudunk szabadulni, így az minden szempontból nagyobb falatnak tűnt.

Azonnal belépett a képbe Provence. Sőt igazából nem is értem, miért nem ez volt az első gondolat, hiszen ez szerelem. Nagyon régóta vágytam oda. Egyszerűen lenyűgözött minden, amit róla olvastam, láttam (regényekben, útleírásokban, papíron vagy neten, filmen, lakberendezési folyóiratokban, életmódmagazinokban). A vidéki hangulat, a földeken, az épületeken, kívül és belül, a régi korok olykor monumentális emlékei, a sajt, a bor, szőlőültetvényes domboldalak, a levendulatenger, a sok kő. Valami mérhetetlenül nyugtató élményt láttam magam előtt. Egy álomba illő utazást…

Petite Provence

Ez a blog azért született, hogy beszámolhassak mindarról, amit a világ egyik legszebb táján éreztünk. Megtisztelsz, ha velünk tartasz. Garantálom, felejthetetlen utazás lesz. 

Még 6 nap és indul Petite Provence Pénteken.

Ménerbes