Lac de Sainte Croix

Verdon folyik a tóba

La Palud sur Verdon után elmaradt a capuccino, de amikor az autóból megláttam a tavat, hát mit mondjak, azonnal felébredtem. A Grand Canyon meg ez egy napra, már túl sok a jóból. Gondolnád, hogy ez a tó, a Lac de Sainte Croix mesterséges tó? 

Lac de Sainte Croix

A Verdon-folyó felduzzasztásával építették 3-4 éven keresztül. (általában a földön járok, ez mégis misztikus erővel hat rám, hogy a víztározót abban az évben – 1971 – kezdték építeni, amikor én születtem, s ez az utazás pedig a kerek születésnapom alkalmából jött létre).  

Verdon-folyó

Egyébként Franciaország második legnagyobb tava. Tényleg nagy, É-K – D-Ny irányban hosszúkás, mi az É-K-i végét láthattuk. Komoly szerepe van a villamosenergia-termelésben – ezt nem láttuk, csak olvastuk – és igazi vízi paradicsom, lehet fürdőzni, van néhány strand (de jó lett volna), csónakázás, gondolom szélben szörföznek stb.   

Lac de Sainte Croix

A víz az mindig elvarázsolja az embert, itt sem volt másképp, megnéztünk felülről, aztán leautóztunk mellé is, de eszembe sem jutott, hogy 40 éve csak a Verdon folydogált itt.  

Konkrétan egy falu mellett, amely áldozata lett a megaépítkezésnek, „áttelepítették”, s az eredeti a tó alatt….  

Most őszintén, nem gondolnád, hogy ez is Provence. S még mindig csak a második napnál járunk.

La Palud sur Verdon

A Verdon Nemzeti Park szépségeinek nézegetése után La Palud sur Verdon-ban álltunk meg egy kis pihenőre.

Annyira vágytam egy tányér levesre… sehol sem volt, így maradt a hazai, na azért nem kolbászos kenyér hagymával, csak piknikeztünk egy kis parkban, élveztük, hogy nem a kocsiülésben ülünk, igazi nyári meleg. Nem volt rossz.

Piknikezés közben a kilátás

A nemzeti parkban több helyen, és itt is lehet pihenőzni lakóautósoknak, csak úgy megállni. És van néhány camping is. A legnagyobb természetességgel kezelik a látványt, szinte bárhol leparkolhatnak, vannak ingyenes felfrissülési lehetőségek. Hááát én ezzel nem éltem, egy középiskolai csereutazásom (szó szerint) emléke jelent meg, amikor Lvovban kerestük a mosdót… hát ott is, itt is az a pottyantós fajta vehető igénybe…

Ezzel a faluval már kezdődött a Provence feeling, szép, szép, de… tulajdonképpen megélve az utána következő napokat, ez csak a kezdet volt.  

S hogy hol is tartottunk ekkor, kb. 1400 km-nél, s a Garda, Sanremo, Esso kút, Cannes és Grasse megállásoktól eltekintve 31 órája az autóban, még másfél nap sem telt el, s már mennyi mindent láttunk.

Grand Canyon du Verdon

Hunyd be a szemed egy pillanatra. Mi lenne ha valaki azt súgná a füledbe, hogy Provence? Mi jutna először eszedbe? 

Dimbes-dombos vidék kanyargós utakkal? 

Egy hangulatos kert, oldalán terasszal, épp ott ülsz a kerti asztal mellett kezedben egy pohár vörösborral?  

Ménerbes

 Lehet, hogy sajtot majszolsz?

Sant Remy de Provence piac részlet

Érzed a levendula illatát?

Netán egy nyüzsgő piacon töprengsz, hogy mivel gazdagítsd az érzékszerveidet?

Sant Remy de Provence piac részlet

Látsz-e kopott cseréptetőt és kőépületeket? 

Gordes városrészlet

Vagy meghitt enteriőr részletet?

Lourmarinban üzletrészlet

 

És azt gondolnád, hogy túlzás nélkül itt található a világ legszebb természeti ékessége? A Verdon Nemzeti Park. Valami bámulatos, óriási hegyek, sziklák, szurdok, bárhol vagy csak leesik az állad, akár felfelé nézel, akár lefelé. Lehet túrázni, számos lehetőség a pihenőre, rengeteg lakóautó, motorosok. Mi meg csak élveztük a látványt. Grasse-ból kb. 100 km, de mivel kacskaringós, szűk utakon lehet haladni és meg kell állni, körülnézni, ahol csak lehet, időben lassú a haladás. De megéri. Azt érzed, hogy Isten kezében vagyunk,  s csak porszemek, csak a természet képes ilyet alkotni. 

Tényleg olyan, mint a Grand Canyon.

 (gyengébbeknek Daedalon vagy Cocculine ajánlott :o)))

Grasse

Továbbutazás Grasse-ba, a parfümgyártás fővárosába. Cannes-tól északra helyezkedik el, a parttól kb. 20 km. Kicsit kacskaringós az oda vezető út, nagyon hangulatos kisváros. A központ szorosan épített, itt-ott kopottas házak között szűk utcák. A közepén parkoltunk le, s mint rendes ember bedobtunk pénzt a parkolóórába, ám nem kellett volna, mert hétvége volt :o)) Sétáltunk a városban, a szűk utcákon, kezdtük magunkba szívni a provence-i hangulatot.

 

Ez az egyik kedvenc épület, mindent mutat számomra, amitől azt gondolom, hát igen, ez építészet.

Parfüm Múzeum

Megnéztük a Parfüm Múzeumot, érdemes megtekinteni, hogyan lett a virágszirmokból parfüm lepárlással. A régi kezdetleges eszközök, szép üvegcsék, egy kis családi történet, shop, minden, ami kell.